A miskolci Szentháromság templom története
A XVII-XVIII. században a Balkánról a Magyar Királyság területére nagyobb számban érkeztek ortodox hitű (görög, makedovlah, arnaut stb.) családok – a török birodalom alattvalói –, akik az ország jelentősebb, élénk gazdasági tevékenységet folytató városaiban telepedtek le és kezdtek új életet. Főfoglalkozásuk a kereskedelem volt, és ebben a kenyérkereső foglalkozásukban is közösségi érzésük érvényesült: kereskedelmi társaságokat, úgynevezett „kompániákat” létesítettek. A kereskedelemre való rátermettségükkel párosult szerény életmódjuk révén meggazdagodtak. De vagyonuk folytonos növekedésével párhuzamban állott áldozatkészségük, különösen egyházközségeik alapítása és fejlesztése tekintetében.
A miskolci görögöknek a XVII. században még nem volt templomuk, de az 1700-as évek elején, az akkori Piatz utcában (ma Széchenyi u. 12.) Sötét Kapu mellett kápolnát rendeztek be, amelyet Szent Naumról neveztek el. Ugyanabban a házban volt a lelkészi hivatal és a parochus lakása is.
Az egyházközség első parochusa Bendellasz Evrótiosz volt, aki 60 éven keresztül (1726-1786) szolgálta az Egyházat. Az egyházközségnek időnként másodlelkésze, sőt diakónusa is volt. A miskolci görögök száma a XVIII. század derekán 220-230 fő lehetett.
Vagyoni helyzetük gyarapodásával egyre jobban növekedtek lelki igényeik is. A Piatz utcai kápolna szűknek és túlságosan szerénynek mutatkozott. A miskolci görögök tehát elhatározták, hogy Isten dicsőségére különálló, díszes templomot építenek.
1777-ben a miskolci görög kompánia kérvényt nyújt be a Karlócai Metropóliához templomépítési engedély ügyében. A templom tervezési és felépítési munkálatai 1776-ig vezetnek vissza. Először kelet-nyugati irányú hossztengelyes csarnokot tervez Johannes Michart, majd 1784-ben egy bizánci jellegű templomterv is elkészül, végül mégis barokk templomot terveztetnek és építtetnek a miskolciak, a hazánkban akkor divatozó stílus szerint.
A templom alapjait 1785-ben rakták le, hogy 21 év múltán felépüljön a jelenlegi miskolci ortodox templom, amely nemcsak Miskolc városának, hanem egész Magyarországnak is egyik rendkívül nagy értéket képviselő műemléke lett. A templomépítés óriási összeget emésztett fel, amelynek javarészét a helybeli hívek adták össze, a hiányt pedig a Galíciából és Orosz-Lengyelországból időnként idelátogató görög kereskedők kegyeletes adományaiból fedezték.
A templom ikonosztázionját Jankovics Miklós egri faszobrász faragta, a mennyezeti freskó megfestésére az egyházközség Anton Kuchelmeister bécsi akadémiai festőművészt kérte fel. Az ikonosztázion képeit részben ukrán ikonfestők, részben Kuchelmeister festette. Mind Jankovics, mind Kuchelmeister dolgozott a budapesti Nagyboldogasszony, illetve az egri Szent Miklós ortodox templomban. A miskolci templomot 1806-ban Dioniszije (Popovics) budai püspök szentelte fel a Szent Háromság tiszteletére, nagy egyházi ünnepség keretében.
A 16 méter magas ikonosztázion roppant nagyságával, zárt felépítésével és a templom architektúrához való igazodásával önálló mesterművet jelent a magyarországi ortodox egyházi építészetben. Összesen 88 darab ikon ékesíti.
A templom kegyszerei között hatalmas értékű Áthosz-hegyi kegytárgyakat, arany- és ezüstszövésű szertartási ruhákat, zománcos ötvösműveket, kelyheket, kereszteket, szertartási könyveket találunk, amelyek mind az egykori miskolci hívek áldozatkészségéről és műértéséről tanúskodnak. Megemlítendő, hogy a kegyszerek egy részét menekülésükkor hozták magukkal.
Az egyházközség anyakönyvei 1726-tól vannak rendszeresen vezetve. Meglehet, hogy már előzőleg is voltak anyakönyvi bejegyzések, de ezek az évszázadok folyamán, sajnos, elkallódhattak. Az első anyakönyveket görög nyelven vezették, de már 1837-ben mind az anyakönyvekben, mind az egyházközségi gyűlések jegyzőkönyveiben és egyéb hivatalos feljegyzésekben a magyar nyelvre tértek át.
A templom és az egyházközség több mint 200 éves története során jó pár említésre méltó esemény történt, amelyekből itt idéznénk néhányat.
A kegyes hagyomány úgy tartja, hogy még az első kápolna fennállása idején, 1782-ben, II. Katalin orosz cárnő Miskolcon történt átutazása alkalmával meglátogatta a Piatz utcai Szent Naum kápolnát. Ezen látogatása emlékére az egyházközség kápolnájának a Szentséges Istenszülő Ahtirkai Csodatevő ikonjaegy másolatát ajándékozta. Az ikon díszes helyet kapott az egyházközség jelenlegi templomában is.
1843. július 19-én a Miskolcot sújtó nagy tűzvész alkalmával leégett a „görög nem egyesültek” iskolája, paplaka és kórháza. De a tűz megkímélte a palakővel fedett templomot és rézsisakos tornyát. Azonban 1875. július 19-én az orkán levitte a torony rézkupoláját, amelynek egyik része a templomtetőre esett és azt beszakította.
1887-ben Milán szerb király meglátogatta a miskolci egyházközséget, és látogatása emlékére az újból épülő toronyra keresztet adományozott. A toronykereszt azonban későn érkezett meg, s így a toronyra nem a szerb király által adományozott keresztet állították fel.
A második világháború végén, 1944-ben a templomtorony és a templom tetőzete aknarobbanás következtében súlyosan megsérült. Az épületkárt 1954-ben 47 000 forintos államsegéllyel sikerült helyreállítani, s így a templom állagmegóvása biztosítva van, bár a templom alapos külső tatarozásra szorul még.
A hajdani görög és makedovlah családok lélekszáma a XX. századra – mint hazánkban mindenütt –, Miskolcon is alaposan megcsappant. Az I. világháború után az egyházközség néhány évig bolgár jellegű volt, bolgár pappal, majd az 1930-as években kimondta magyar jellegét. Ettől az időszaktól egészen 1971-igPopovics Konstantin protoierej atya volt az egyházközség parochusa, aki a II. világháborút követő nehéz években is – amikor az egyházközség ingatlanvagyonának jelentős részét államosították – hűséggel őrizte a rábízott lelki nyájat és a hatalmas értékkel bíró műkincseket. Ennek az értékmentésnek köszönhető, hogy1987-ben Borsod-Abaúj-Zemplén Megye és a Magyar Ortodox Esperesség összefogásával megalakulhatott a Miskolci Magyar Ortodox Múzeum, mely ma is évente több ezer látogatót vonz csodálatos ikon- és kegytárgy-gyűjteményével. Halála után Konstantin atya hamvait a templomban temették el.
A miskolci Szent Háromság egyházközség ma elsősorban magyar, orosz és ukrán híveket foglal magában és istentiszteleteit magyar valamint egyházi szláv nyelven tartja, de az alapítók iránti kegyeletből minden Liturgián felhangzik egy-egy görög nyelvű ekténia is. A parochusi tisztséget Tatárka Kirill megbízott parochus tölti be.
————————————-
Irodalom: 1, Prot. Popovics Konstantin: A miskolci Szent Háromság templom (Egyházi Krónika, 1957 október) 2, Kordos László-Pikó Mózes: A miskolci ortodox templom (A Borsod Tourist Idegenforgalmi Hivatal és a Miskolci Ortodox Egyházközség közös kiadványa, Miskolc, 1975.) 3, (szerk. Dobrossy István):A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001.)
